"A Duna hídjai - a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig" a harmadik híd-témájú fotóalbumom, és a maga nemében mindegyik hiánypótló.

Ez az első könyv a világon, amely képben és szövegben a Duna összes hídját bemutatja!

A Duna hídjai északról délre ott sorakoznak ebben a fotóalbumban!

2. "Hidak mentén a Tiszán - az eredettől a torkolatig" - a folyó összes hídja, és a közelükben lévő turisztikai, természeti érdekességek 2007, Yuki studio, Budapest)

A hidak fotografálása közben a műszaki alkotás és alkotója bűvölt el (Hidak Magyarországon, Bridges on Hungary Bp. 2005). A hol látható, hol láthatatlan erővonalak, a tájba belesimuló, vagy abból kitűnő formák, szigorú szerkezetekben rejtőző szépségek, a meghitt kis átkelők és a tekintélyes nagy szerkezetek. Hol az alkotó? Ott van minden fagerendában, minden darab faragott kőben, minden acélrúdban, minden alkatrészben. Jelenlétét "csak" az bizonyítja, hogy áll a híd. Egy éve, tíz éve, 100 éve, 200 éve...

Az utazó használja a hidakat, átrobog rajtuk, ám gyakran a szembeötlő szépséget sem látja.

A Duna összes - 342 - hídját (hajózható mellékági hidakkal együtt) lefotóztam, földről, vízről és helyenként repülőről is. 

A meglévő képanyagból külföldön 12, itthon 9 helyen volt kiállítás Duna-hidas fotóimból. (A külföldi helyszínek: Brüsszel /háromszor, három helyszín/, Bécs mellett Klosterneuburg, Luxemburg, 3 bolgár város -Vidin, Rusze, Szófia-, és Pozsony. A magyarországi helyszínek: hat budapesti, egy komáromi.)           .

A"Hidak a Dunán" című fotókiállításom második budapesti bemutatása stilszerű helyszínen, a Dunán, a Petőfi híd közelében horgonyzó A38 hajón látogatható.

Nyitva: 2011. június 3-tól 25-ig 11 és 18 óra között - vasárnap kivételéve - minden nap.

Kérem, látogatás előtt egyeztessen a következő telefonszámon:
+36 1 464 39 40 (www.a38.hu)

Az A38 Hajó Galériáján 2011. június 3-n angolul elhagzott "Köszöntő'-m eredeti magyar szövege. (Lányom Gyukics Rita fordította és olvasta fel angolul.)

Jó estét!

Gyukics Péter fotográfus, fotóművész vagyok, üdvözlöm a kedves megjelenteket!

Az itt látható képek 4. fotóalbumomhoz, a "Duna hídjai"-hoz készültek. Ez a könyv fotóimmal a nagy folyó összes, 342 hídját bemutatja. Tudtommal ez egyedülálló kiadvány, eddig ilyet még senki sem készített.

Az első könyvhöz 2004-ben kezdtem el a fotózást. A 12.000 magyarországi hídból a szövegszerző -dr. Tóth Ernő hídtörténész- 152-t választott ki. Én nekiláttam a munkának. Miközben ismerkedtem a hidakkal, gyakran rejtett szépségükkel, megküzdöttem magammal és a feladattal. Kettős mércének kellett megfelelnem. A mérnöki és a művészi látásmódnak is eleget akartam tenni. A mérnöknek a híd a konkrét építmény (/műtárgy), elejétől a végéig, mindenestül. Számomra a kapcsolat szimbóluma is, megvalósítója is. Elvont és konkrét egyszerre. Az erő, a szilárdság, teherviselő ívek és oszlopok, nagy egységek és szép részletek, ritmus és egyhangúság, fény és árnyék, a természetbe helyezett emberi alkotás.

Én meg akarom mutatni a sokszor szigorú szerkezetekben rejtőző szépséget. Mert az utazó használja a hidakat, átrobog rajtuk, ám gyakran a szembeötlő szépséget sem látja.

Mert a híd nemcsak anyag és szerkezet. Benne van az átkelés akarása, a tervező álma, az építő leleménye és izzadtsága. A természettudományba és mesterségbe foglalt törvényei. Benne van a nyarak forrósága és a tél csontig hatoló lehellete. Az árvíz és a szárazság. Benne a madarak hajnali éneke és a villámok csattogása. A mesterek régi fogásai, és a hol könnyedén beugró, hol kínlódva kigondolt újak.

Új pedig mindig kell, mert minden új híd más. Lehet, hogy csak egy kicsit. Nem is nagy, nem is fontos a különbség, de megint ki kell fundálni valamit, mert haladni, építeni kell.

Ez az örökös állandóság és örökös megújulás fogott meg fotografálás közben.

Publicitás:

• www.kultura.hu
• www.magyarhirlap.hu
• A Kossuth Rádió Kultúrkör c. műsorában 8 perces riport a "Duna hídjai" c. könyvről a hidfotok készítéséről, és a kiállításról. A 2011. június 16-i adásban 20 óra 35 és 43 között hangzott el.

KÖNYVISMERTETŐ

OCTOGON 2011. 2-3. szám, 75. oldal.

www.octogon.hu

„Szeretem Budapestet” BOJÁR IVÁN ANDRÁS (főszerkesztő) rovata / Budapest könyvek

Ami összeköt

Gyukics Péter: A Duna hídjai. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

Yuki Studio Bt., Budapest, 2010.

Pár évente újabb könyv érkezik. A borítókon rendszerint víz és egy híd látható. Most éppen a Duna valamely hídja, távoli vasszerkezet messze elnyúló hegyvonulat előtt, tájba simulva. Mint a XIX. század tudós hősei, Gyukics Péter fotós pozitivista igyekezettel veszi számba és regisztrálja a bennünket környező világ hídjait: a Tiszáét, Magyarországét és a Dunáét. Hatalmas munkák - nem elsősorban tárgyi mivoltukban, hanem ahogy a végigpörgetett lapokon kibontakozik Gyukics elszánt és akkurátus igyekezete. Ő végimegy a háromezer kilóméteres folyamhosszon és rögzíti az ezredelő látványát. Különös munka ez. Elsőre az jutott eszembe, hogyhogy ezt még nem fotózta végig senki? Nincs egy repertórium valahol, ahol egybehordtak már minden információt, amit a hidakról tudhatunk?

Alapkönyv. Nem csak hidászoknak. Most, amikor lassanként - részben a Duna-stratégia politikai statementekké üresedett szólamaitól - kitágul a szellemi horizontunk, s elhisszük, hogy a Duna menti népek élete évszázadok óta egymásrautaltságban telt, s telik majd a későbbiekben is: nagy segítség, ha tárgy és élményszerűen járhatjuk be a közös nagy folyam völgyeit. A hidak érdekesek, de beszédesek az adatok is, hogy hol mennyi híd, hány kerékpáros híd sorakozik a víz fölött, mert hát az szembetűnő, hogy a Németországtól Romániáig vezető úton egyre csak fogy a nagy alkotásokhoz szükséges kollektív erő és a pénz. Kitűnik persze az is, hogy Budapest tényleg nem átlagosan gyönyörű szakasza a víznek, hanem valami egészen ritka örökség hullott az ölünkbe, de az említett képességek hiánya sokszor bénultnak mutat bennünket is. Pedig vannak, akik a helyükön állnak. Mint Gyukics Péter is, aki szenvedéllyel és módszeresen végzi a munkáját. Nem rajta múlik, ha itt a jövőbe vetett reményekkel együtt úszik el a sodrással az örök dinnyehéj.

BIA 5/5-ös minősítés

"REZENSION"

"Stahlbau" német szaklap 2011. 5. szám, 323. old.

(fordítás német eredetiből)

Gyukics P., Tóth E., Träger H.: Duna-hidak a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

Budapest, Yuki Studio, 2010. 330 oldal, 962 színes fénykép. Kemény kötés, 30 x 23 cm. ISBN 978-3-963-87472-3-5. 42 Euro. Megrendelhető: www.danube-bridges.com

„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” Így lehetne - a Grimm testvérek ismert meséje után szabadon - megkérdezni, melyik a legszebb nyolc ország 295 Duna-hídja között.

Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni. A szóban forgó hidas könyv segít ebben: Gyukics Péter művészi fotóival, dr. Tóth Ernő, dr. Kordos László és Reich Gyula magyarázó szövegeivel, melyeket dr. Träger Herbert fordított magyarról németre, a németajkú olvasó varázslatos utazást tehet a forrástól a deltatorkolatig, miközben lapozgatva elmélyed ebben a szép albumban és keresi a számára legszebbet. Így értelmével feltárhat egy régi európai kultúrkört. A könyv betű szerint Gyukics Péter hídfényképeinek kedvességéből és érdemeiből él, melyeknek jelentős része költői rangra tarthat igényt. Az ismertetett hídkönyv nem csak valóban méltó hozzájárulás a magyar EU-elnökség évében, hanem rámutat arra, hogy a sokat szidott európai egység gondolata önmagában rejtőzik.

Egyébként Gyukics Péter hídfényképei 2011. június 15-ig megcsodálhatóak a bécsi Collegium Hungaricumban (Hollandstraße 4.).

Karl Eugen Kurrer (főszerkesztő), Berlin

Kiadja: Wilhelm Ernst & Sohn Verlag für Architektur und technische Wissenschaften GmbH & Co. KG

Rotherstraße 21, D-10245 Berlin

www.ernst-und-sohn.de

címmel közölt másfél oldalas 3 fotómmal illusztrált cikket a Magyar Nemzet c. lap - hétvégi "Magazin"-ja 30-31. oldalán. A megjelenés időpontja 2011. július 16., szombat. A szöveg szerzője: Wekerle Szabolcs. Hol olvashatja most azírást? A Blog-ra kattintva. (2011 jul első bejegyzés)

A Blog menüben elkezdtem Élmények 1- X-ig sorozat írását.

Miről írok ott? Mi nekem a folyamat, hogyan és miért kezdtem el hidakat fotózni, fotografálni? Miért a Dunai hidakat választottam 4. hidfotos albumom témájának? A fotózásról, és az útközbeni élményekről is írok majd.

Top 10. Legkedvesebb Duna-hídjaim

1. Szabadság híd, Budapest, Magyarország
2. Beuron, gyalogos-híd. Szecessziós stílusú, a Dunán. Németország, Baden-Württemberg tartomány
3. Széchenyi Lánchíd, Budapest. Magyarország
4. Freudenauer Eisenbahnbrücke a Duna-csatorna felett (a II.vh. előtt: Winterhafenbrücke). Bécs, Ausztria
5. Apollo híd, Pozsony, Szlovákia. Dunaújváros,
6. Pentele híd az M8 autópályán. Magyarország
7. Regensburg, gyalogos-, és kerékpáros híd a Rajna-Majna-Duna csatornán. Németország,
8. Bajor Szabadállam. (Freistaat Bayern).
9. Bogen, Xaver-Hafner-Brücke. Németország, Bajor Szabadállam.
10. A Belgrád - Pancsova közötti vasúti és közúti híd a Dunán. Szerbia
11. A Rusze - Giurgiu közötti vasúti és közúti híd a Dunán. Bolgár-román határhíd

"Fotóművészet" című szakfolyóirat 2011. 3. száma 110. oldalán, a „Könyvespolc" rovatban

GYUKICS PÉTER: A DUNA HÍDJAI - A FEKETE-ERDŐTŐL A FEKETE-TENGERIG

340 oldal 868 fényképpel (ha jól számoltam)

Yuki Stúdió, 2010.

ISBN 978-963-87472-1-1

(Illusztrációk: a Könyvborító, és a Margit híd légifotója)

Szerintem minden normális ember a folyók és a hidak bolondja. A folyókat a maguk állandó mozgásával-változásával soha nem lehet megunni, a hidak pedig -eszmei és műszaki értelemben is- maguk a csodák. A Dunát emellett mindig körüllengi valamiféle nimbusz, a politikai különutasság ábrándja, a Duna menti népek soha meg nem valósuló, romantikus összefogása, szembeszegülése a rideg valósággal.

Gyukics Péter nem kevesebbet, mint a teljességet tűzte ki célul, és ez heroikus vállalkozás. Szegény Tomori Endre mondta egyszer, és ez szállóigeként gyakran eszembe jut: ahol víz van, ott kép is van. De a dolog korántsem ilyen egyszerű. Valamiből az összes, az könnyen tud favágássá válni. Ha az ember megadja a módját, akkor minden, ez esetben például híd az előzőtől különböző lecke nézőpontban, világításban, kompozícióban, ötletben. Az egységesség és a különbözőség harmóniáját megteremteni olyan feladat, amibe gyakran beletörik jó nevű fotográfusok bicskája is. És mivel itt nemcsak örömfényképezésről van szó, a hídnak jól is kell látszani, szerkezetét, műszaki sajátosságait értelmesen megmutatva.

2007. június elsejéig a Petőfi rádió évtizedeken át naponta sugározta az Országos Vízjelző Szolgálat vízállásjelentését, és ezt meglepően sokan hallgatták élvezettel. nem hajóskapitányokra és kormányosokra gondolok, hanem magamfajta civilekre: minden alkalommal elképzeltük a Szávát Jaszenovácnál, a Sebes-Köröst Csucsánál (és rögtön Ady Endrét is hozzá), az Ungot Ungvárnál és persze a Dunát Passaunál, Gönyünél, Mohácsnál, Orsovánál. Olcsó és mégis igen élvezetes utazások voltak ezek az ebéd utáni emésztés nyugalmas idején. Röpke kalandozás a baljósan örvénylő vagy éppen lustán hömpölygő vizen, némi borzongással fűszerezve: egymástól eltiltott hajóvonták bűnös találkozásának következményeibe belegondolva.

Gyukics Péter könyve hasonlóan izgalmas utazás. Képes album lévén, a vízállásjelentésnél kevesebbet hagy a fantáziára, cserébe gazdagon önti a látványt. Ismét egy jó példa a verbalitás-vizualitás egymástól eltérő lehetőségeire: jóllehet minden kép (értsd: híd) mellett adatok sora, és soknál egyéb tudnivalók is olvashatók, ez a bőséges információ eltörpül a képekről leolvasható érdekességek özöne mellett. Ez persze a fotóst is dicséri, aki a képeket az egzakt információkon túl hangulattal, érzelemmel, vagyis tehetséggel töltötte meg.

Ezt a könyvet nem elég könyvesboltban átlapozni, könyvtárból kivenni. A Duna hídjait nem kiolvassa az ember, hanem előveszi, keresgél, böngészik benne, hangulata szerint gondolatban átsétál egyik vagy másik hídon, vagy csak elüldögél a víz partján, mielőtt visszatérne a realitások világába, lapátolni a havi fixért.

Tímár Péter (főszerkesztő)

Az "UTRO" című ruszei (Bulgária) napilap 2011. október 12-i számának 5. oldalán, az „Interjú" rovatban közölt interjútGyukics Péter fotóművésszel. Ebben a Duna hidak fotózásáról, "A Duna hídjai" c. könyvről, további terveiről kérdezte Neli Piguljeva. Az ottani kiállítás-megnyitóról, és a korábbi tárlatokról is írt az újságíró. A szerző portréja, az album angol nyelvű kiadásának reprodukciója (Danube-bridges), és három híd Gyukics-fotójával illusztrálták a lapinterjút. Az interjú magyarul:

A kérdező: Neli Piguljeva (N.P.) újságíró

N.P.-A fotózáson kívül van-e más foglalkozása? (A fotográfia hobby vagy a főfoglalkozása)

Gy.P. - Főfoglalkozásként foglalkozom fotográfiával. Tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

Kiállítási képanyagaimhoz vetített-képes előadásokat is készítek. Ezek egyik fajtája a fotók készítéséről szól. A másikat a Duna vasbeton hídjainak esztétikájáról készítettem.

A fotografálás mellett tervezek könyvborítót, könyvet, plakátot, különféle nyomtatványokat.

Eddig három kiállítási anyagom készült el, ezek összesen 20 helyen voltak kiállítva.

(1. Hidak Magyarországon, 2. Hidak mentén a Tiszán, 3. Hidak a Dunán)

N.P.-Először melyik hidat fotózta le?

Gy.P. - Az indító élményt egy kis rácsos szerkezetű acél Rába híd adta.

Tudatosan, elmélyülten először a budapesti Margit hidat fotografáltam le.

N.P.-Ezt a kiállítást eddig hol mutatta be?

Gy.P.

1. 2010. február 25-26-n az MTA székházában, Budapesten

2. 2011. január 19-től február 15-ig Brüsszelben az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a brüsszeli Magyar Intézet rendezésében.

3. 2011. február 22-től augusztus 30-ig a Bécs melletti Klosterneuburgban, az Apátságban. Része a bécsi Collegium Hungaricum által a magyar Eu-s elnökség idejére összeállított “KULTURFLUSS - UNGARN AM RUDER” kulturális programsorozatnak.

4. 2011. február 26 - március 12. Luxemburgban

5. 2011. június 3-25 Budapest, A38 hajó Galériáján - a Közép-Európai Kultúrális Platform keretében

6. 2011. szeptember 2-30 Vidin (Bulgária), Nikola Petrov Művészeti Galériában - a Duna stratégia keretében

7. 2011. szeptember 6- október 26., Pozsony (Szlovákia), a Szlovák Közúti Igazgatóság (Slovenska sprava ciest) aulájában - a szakmai program keretében.

A vernisszázs része volt „Egyediség és esztétikum a német Duna szakasz vasbeton hídjaiban” c. előadásom is.

N.P.-A hidak fotózása miért követel nagy türelmet?

Gy.P. - A fotózás és az idő viszonya ellentmondásos, kettős.

A viszony egyik oldala a gyors, azonnali reakció: azonnal komponálni, elkapni a téma lényegét, technikailag hibátlanul.

A másik oldalon a türelem: megvárni, kivárni a megfelelő napállást/ időjárási körülményeket. A kompozícióval, a lényeg megragadásával fejben már a legelején készen kell lenni a lassú folyamat során is.

N.P.-A fotózás szempontjából melyik a kedvenc szezonja és a nap része?

Gy.P. - Fotózás szempontjából nincs kedvenc napszakom vagy évszakom. A téma, a kifejezendő hangulatból, mondanivalóból adódik a fotografálás időpontja.

N.P.-A budapesti Szabadság-híd a kedvenc hídja-e és ha igen, miért?

Gy.P. -Igen, a budapesti Szabadság-híd a kedvencem. A forma és funkció összhangját jelenti nekem. A kapuzatok díszítése motívumaival, anyagával, megmunkáltságával összhangban van a terhelést hordó szerkezeti elemekkel. Nagyon szép, harmonikus a híd ívének, a kapuzatok méreteinek aránya.

N.P.-Melyik hidat szeretne még lefotózni?

Gy.P. - Még sok hidat szeretnék lefotózni. Most 660-nál tartok (körülbelül). Nem a számosság növelése a fontos. Rengeteg szép, érdekes hidat szeretnék még lefotografálni. Leghamarabb két új magyart: az M43 autópálya extradosed hídját és a szolnoki "Tiszavirág" gyaloghidat. Ahogy elkészül a Vidin-Calafat közti határhidat, és Róma, Párizs hídjait, a japán, a kínai régi és új csodák közül is párat. Foglalkoztat a spanyol művész, Calatrava munkássága is. Az Ő megvalósult hídjait is szívesen megörökíteném. 

 címmel előadást tartottam

2011. november 11-n, 17 órai kezdettel.  

Helyszín: Budapest, FÓKUSZ Könyváruház,VII. ker. Rákóczi út 14.

A vetítéssel egybekötött könyvbemutatón "A Duna hídjai" című albumomról, fotózásáról, élményeimről beszéltem. Ez 6. előadásom, A Duna összes hídját legelsőként képben és szövegben felsorakoztató kiadványunkról.

Néhány részlet: ... Két mérnök fordította a figyelmem a hidak felé... 2005. őszén megjelentettem a fotóalbumot "Hidak Magyarországon" címmel.        ...E téma különlegességét 'láthatatlansága' adja. Hiszen a hidak hétköznapi életünk részei, észre sem vesszük, csak használjuk őket.   A Duna-hidak különlegességét sokféleségük adja.... A sok kedvenc között a budapesti Szabadság híd áll hozzám legközelebb.

Először egy helyen két hídfotó kiállításom

1. HIDAK MENTÉN A TISZÁN - a 20 fotóból álló kiállítás ízelítőt ad a Tisza hídjaiból. 
2. HIDAK A DUNÁN - ennek a könyvnek 342 hídja közül 34 tükrözi a dunai hidak változatosságát. Az egyedülálló a "Duna hídjai" c. könyvből készült kiállítás képei e honlap KIÁLLÍTÁS menüpontjában megtekinthetők! 

Remek megnyitóval kezdődött a FUGA-beli kettős tárlat!

Dr. Tóth Ernő úr hidászmérnök, hídtörténész tartott nyitó tárlatvezetést! (Az Ő hatása volt döntő, hogy nekilássak a hídfotózásnak.)  A rá jellemző elkötelezettséggel, óriási tárgyi tudásával és magával ragadó előadásmódjával lenyűgözte hallgatóságát.

Röviden a képanyagról: Magyarországi hidak a tiszai kiállításon szerepelnek nagyobb számban, számuk és arányuk is ott a nagyobb. A dunai hidak száma a folyó szélesedésével csökken. A Duna-hidas kiállítás tükrözi is ezt: 14 német, 6 osztrák (ebből 4 bécsi), 1 szlovák (pozsonyi), 2 magyar-szlovák határhíd, 4 magyar (ebből 3 budapesti), 1 szerb-horvát határhíd, 2 szerb, 1 bulgár-román határhíd és 1 román híd fotója látható a tárlaton.      A kettős tárlat április 15-n BEZÁRT. 

• A sorrendben következő -11.- helyszín Brüsszel lett. Oda az egyik dunai német tartomány Baden-Württemberg Európai Uniós Képviselete hívott meg, hívta meg a kiállítást. Május 4. és 18. között lesz nyitva. Még kiigazításra várt a képek egy része, amikor Peter Fiedrich úr (a tartomány Európai Uniós minisztere) megnézte a képeket. Tetszettek Neki, és könyvünk németül "Donaubrücken" címmel kiadott változatát is nagyon dícsérte.

• A következő hazai helyszín az Országos Idegennyelvű Könyvtár Budapesten. A megnyitót könyvbemutatóval  kötjük össze. Sőt itt vetítéssel illusztrált előadást is tartottam. A 45 percesre tervezett előadás másfél órásra nyúlt. Nagy örömömre a 40 fős közönség 95 %-a végig maradt, végighallgatott. (Ez a szép könyvtár a 12. helyszín.)

Hogy lehet egy kiállítás egyszerre két helyen? Úgy hogy Brüsszelben a nagyobb méretű (50 x 60 cm), Budapesten pedig a kisebb (40 x 50 cm) méretű képek láthatók.

Három fotó a "Duna hídjai" c. kiállításról a 11. helyszínen, a Baden-Württemberg Tartomány Európai Uniós Képviseletén. (Brüsszelben)

Az Országos Idegennyelvű Könyvtárbeli kiállítás-megnyitón, május 18-n délután készült fotók közül mutatok meg itt kettőt: 

Másfél órás vetítéses előadásom - élménybeszámolóm hallgatóságának egy része. Valószínű jól, érdekesen beszélhettem, mert mint később megtudtam eddig 45 percnél hosszabb  ideig nem maradt a közönség.

A jobb oldali fotón: Mender Tiborné a könyvtár főigazgatója megnyitó beszéde közben. Mellette én, Gyukics Péter. A megnyitás után szóltam arról is, hogy hol ered a Duna, arról hogy nincs forrása, és arról is, hogy milyenek a különböző országokban a hidak.